~ Miért ilyen nehéz állást találni? - borultam csalódottan a laptopom billentyűzetére.
- Mi az? - fordult felém a barátnőm, Hanna a hang hallatán.
- Semmi! Az ég adta világon semmi. Egy árva üresedés sincs kerek e világon - morgolódtam. Majd szét vetett az ideg.
- Azért ez így nem teljesen igaz. Hisz csak a Jeolla-i tartományban keresgéltél eddig.
- Miért, hol máshol keresgéljek? Hisz itt élek.
- Szöult már nézted?
- Neked elmentek otthonról? Menjek egész Szöulba, hogy legyen munkám?
- Most miért ne? Ha egyszer mindenképp a szakmádban szeretnél elhelyezkedni. Egy próbát megér.
- Viszont senkit sem ismerek ott. Meg itt van a dialektus is..
- Akkor meg maradj itt nálunk - emelte fel a hangját. - Megmondtam, hogy addig maradhatsz, amíg csak szeretnél. Amúgy is, te vagy a legjobb pincérnőnk - jelent meg egy apró mosoly az szája sarkában.
Hanna nővérem helyett nővérem kiskorom óta. A szüleim halála után az ő szülei fogadtak örökbe, így nem kellett árvaházba mennem. Mindenben segítettek és támogattak - így sikerült elvégeznem álmaim szakmáját. Bár munkát, azt nem igen találtam, így addig is a családi étteremben segédkeztem.
- De.. - sóhajtottam egy aprót - már egy éve, hogy befejeztem az egyetemet. És hiányoznak a gyerekek. Én óvónő vagyok, nem pedig pincérnő ... vagyis az szeretnék lenni végre.
- Akkor viszont tégy egy próbát. Hátha Szöulban rögtön ráakadsz egy jó kis állásra - javasolta. - Aztán meg ki tudja, lehet az Igazi is rád talál a nyüzsgő nagyvárosban - mosolygott.
- Azt mondod?
- Azt.
Hannara pillantottam, ki biztató pillantással nézett vissza rám. Vettem egy mély lélegzetet, majd bólintottam egyet, s visszafordultunk a laptopunk elé tovább keresgélni - ezúttal a Szöul címkét is beírtuk a keresőbe.
- Van valami? - kérdezte Hanna.
- Még semmi - görgettem tovább.
Ám alig pár perc keresgélés után Hanna egyszer csak felkiáltott.
- Hyejin, ezt nézd!
Odagurultam mellé, hogy meglessem, mire bukkant.
- "Képzett óvónő kerestetik.." - kezdte el felolvasni a hirdetést. - "20-30 év közötti személyek jelentkezését várjuk, kik rendelkeznek alap informatikai és ügyintézési készségekkel, valamint rugalmasak, könnyen alkalmazkodnak változó időbeosztáshoz is."
- Nem hangzik rosszul.
- Egyáltalán. Sőt, ezt nézd - mutatott a bérre, amit ajánlottak.
Nem hittem a szememnek. Ekkora összeget egy óvodai állással sem lehet keresni egyszerre.
- Képtelenség! Biztos elírták. Ez rengeteg - ámuldoztam.
- És ha nem?
Ekkor vettem észre egy újabb furcsaságot.
- Várj, mi ez itt? - mutattam a jobb alsó sarokban lévő logóra.
- A Cube Entertainment logója.
- Azt én is tudom, kösz.
- Akkor mi a probléma?
- Mire fel alkalmaz a Cube Entertainment óvónőket? Hisz az egy idolokkal foglalkozó cég. Mi dolga lenne ott egy hozzám hasonlónak?
- Ki tudja, lehet épp most alapítottak egy óvodát a nevük alatt.
- Ebben lehet valami - értettem egyet a felvetésével.
- Akkor? Elküldjük a jelentkezésed?
- Küldjük - adtam be a derekamat, bármekkora képtelenségnek is tűnt a hirdetés.
- aznap a Cube Ent.-nél -
Sungjae szemszöge:
- Srácok! - üvöltöztem, mint egy félőrült, mikor elolvastam a levelet, amit a menedzserünk írt.
- Mi az? Mit ordibálsz, te kerge marha? - jött oda Hyunsik.
- Nara noona kilépett - erre aztán mind felkapták a fejüket, majd közelebb jöttek, hogy szemügyre vegyék a levelet.
- Hogy érted azt, hogy kilép? - értetlenkedett Eunkwang.
- Add csak ide - vette ki a kezemből Minhyuk a levelet. - Francba, nem hülyéskedik.
- De akkor mi lesz velünk? - kapkodta a fejét Peniel. - Naranál jobb, és megértőbb menedzserünk sosem lesz.
- Meg olyan, aki elbírna viselni minket - tetézte Ilhoon.
Épp ekkor jött vissza Changsub.
- Hé, hallottátok a pletykát? - kérdezte Changsub, amint belépett az ajtón.
- Hogy Nara kilépett? Igen, volt szerencsénk - morogtam.
- Nem, nem azt. De akkor most már kezd érthetővé válni a pletyka.
- Milyen pletyka? - kérdezte Minhyuk.
- Állítólag egy óvónőt akarnak a nyakunkba sózni.
- Mi? - mondtuk egyszerre.
Ez kezd egyre értelmetlenebb lenni..
Hyejin szemszöge:
Másnap reggel az első dolgom volt ellenőrizni az e-mail-jeimet, hátha válaszoltak a levelemre. Mikor megláttam a levelet, nagyon félve kattintottam csak rá. Bár bizakodtam a pozitív válaszban, azért tartottam tőle, hogy ismét kudarcot vallok.
A válasz velős volt: "Péntek délután 4 órakor a Cube Ent. igazgatóságán."
Nem hittem a szememnek. A kezemet kezdtem el csípkedni, hogy megbizonyosodjak róla, nem álmodom.
- Hanna! - ráztam meg a vállát.
- Mi az? - mondta kómásan.
- Sikerült.
- Mi? - értetlenkedett.
- Holnap Szöulba megyek az állásinterjúra.
- Te jó ég - kapcsolt végre, majd a nyakamba ugrott. - Gratula, hugi!
- Köszi, de mindjárt megfojtasz - nyögtem a szorítása alatt.
- Ne nyafogj minden apróságon. Úgy is tudom, hogy élvezed, ha ölelgetnek. Ah, kit fogok ölelgetni, ha te nem leszel itt? - engedett el végül.
- És én?
- Neked ott lesznek a gyerekek.
Válasz helyett csak elmosolyodtam.
- Mi az? - fordult felém a barátnőm, Hanna a hang hallatán.
- Semmi! Az ég adta világon semmi. Egy árva üresedés sincs kerek e világon - morgolódtam. Majd szét vetett az ideg.
- Azért ez így nem teljesen igaz. Hisz csak a Jeolla-i tartományban keresgéltél eddig.
- Miért, hol máshol keresgéljek? Hisz itt élek.
- Szöult már nézted?
- Neked elmentek otthonról? Menjek egész Szöulba, hogy legyen munkám?
- Most miért ne? Ha egyszer mindenképp a szakmádban szeretnél elhelyezkedni. Egy próbát megér.
- Viszont senkit sem ismerek ott. Meg itt van a dialektus is..
- Akkor meg maradj itt nálunk - emelte fel a hangját. - Megmondtam, hogy addig maradhatsz, amíg csak szeretnél. Amúgy is, te vagy a legjobb pincérnőnk - jelent meg egy apró mosoly az szája sarkában.
Hanna nővérem helyett nővérem kiskorom óta. A szüleim halála után az ő szülei fogadtak örökbe, így nem kellett árvaházba mennem. Mindenben segítettek és támogattak - így sikerült elvégeznem álmaim szakmáját. Bár munkát, azt nem igen találtam, így addig is a családi étteremben segédkeztem.
- De.. - sóhajtottam egy aprót - már egy éve, hogy befejeztem az egyetemet. És hiányoznak a gyerekek. Én óvónő vagyok, nem pedig pincérnő ... vagyis az szeretnék lenni végre.
- Akkor viszont tégy egy próbát. Hátha Szöulban rögtön ráakadsz egy jó kis állásra - javasolta. - Aztán meg ki tudja, lehet az Igazi is rád talál a nyüzsgő nagyvárosban - mosolygott.
- Azt mondod?
- Azt.
Hannara pillantottam, ki biztató pillantással nézett vissza rám. Vettem egy mély lélegzetet, majd bólintottam egyet, s visszafordultunk a laptopunk elé tovább keresgélni - ezúttal a Szöul címkét is beírtuk a keresőbe.
- Van valami? - kérdezte Hanna.
- Még semmi - görgettem tovább.
Ám alig pár perc keresgélés után Hanna egyszer csak felkiáltott.
- Hyejin, ezt nézd!
Odagurultam mellé, hogy meglessem, mire bukkant.
- "Képzett óvónő kerestetik.." - kezdte el felolvasni a hirdetést. - "20-30 év közötti személyek jelentkezését várjuk, kik rendelkeznek alap informatikai és ügyintézési készségekkel, valamint rugalmasak, könnyen alkalmazkodnak változó időbeosztáshoz is."
- Nem hangzik rosszul.
- Egyáltalán. Sőt, ezt nézd - mutatott a bérre, amit ajánlottak.
Nem hittem a szememnek. Ekkora összeget egy óvodai állással sem lehet keresni egyszerre.
- Képtelenség! Biztos elírták. Ez rengeteg - ámuldoztam.
- És ha nem?
Ekkor vettem észre egy újabb furcsaságot.
- Várj, mi ez itt? - mutattam a jobb alsó sarokban lévő logóra.
- A Cube Entertainment logója.
- Azt én is tudom, kösz.
- Akkor mi a probléma?
- Mire fel alkalmaz a Cube Entertainment óvónőket? Hisz az egy idolokkal foglalkozó cég. Mi dolga lenne ott egy hozzám hasonlónak?
- Ki tudja, lehet épp most alapítottak egy óvodát a nevük alatt.
- Ebben lehet valami - értettem egyet a felvetésével.
- Akkor? Elküldjük a jelentkezésed?
- Küldjük - adtam be a derekamat, bármekkora képtelenségnek is tűnt a hirdetés.
- aznap a Cube Ent.-nél -
Sungjae szemszöge:
- Srácok! - üvöltöztem, mint egy félőrült, mikor elolvastam a levelet, amit a menedzserünk írt.
- Mi az? Mit ordibálsz, te kerge marha? - jött oda Hyunsik.
- Nara noona kilépett - erre aztán mind felkapták a fejüket, majd közelebb jöttek, hogy szemügyre vegyék a levelet.
- Hogy érted azt, hogy kilép? - értetlenkedett Eunkwang.
- Add csak ide - vette ki a kezemből Minhyuk a levelet. - Francba, nem hülyéskedik.
- De akkor mi lesz velünk? - kapkodta a fejét Peniel. - Naranál jobb, és megértőbb menedzserünk sosem lesz.
- Meg olyan, aki elbírna viselni minket - tetézte Ilhoon.
Épp ekkor jött vissza Changsub.
- Hé, hallottátok a pletykát? - kérdezte Changsub, amint belépett az ajtón.
- Hogy Nara kilépett? Igen, volt szerencsénk - morogtam.
- Nem, nem azt. De akkor most már kezd érthetővé válni a pletyka.
- Milyen pletyka? - kérdezte Minhyuk.
- Állítólag egy óvónőt akarnak a nyakunkba sózni.
- Mi? - mondtuk egyszerre.
Ez kezd egyre értelmetlenebb lenni..
Hyejin szemszöge:
Másnap reggel az első dolgom volt ellenőrizni az e-mail-jeimet, hátha válaszoltak a levelemre. Mikor megláttam a levelet, nagyon félve kattintottam csak rá. Bár bizakodtam a pozitív válaszban, azért tartottam tőle, hogy ismét kudarcot vallok.
A válasz velős volt: "Péntek délután 4 órakor a Cube Ent. igazgatóságán."
Nem hittem a szememnek. A kezemet kezdtem el csípkedni, hogy megbizonyosodjak róla, nem álmodom.
- Hanna! - ráztam meg a vállát.
- Mi az? - mondta kómásan.
- Sikerült.
- Mi? - értetlenkedett.
- Holnap Szöulba megyek az állásinterjúra.
- Te jó ég - kapcsolt végre, majd a nyakamba ugrott. - Gratula, hugi!
- Köszi, de mindjárt megfojtasz - nyögtem a szorítása alatt.
- Ne nyafogj minden apróságon. Úgy is tudom, hogy élvezed, ha ölelgetnek. Ah, kit fogok ölelgetni, ha te nem leszel itt? - engedett el végül.
- És én?
- Neked ott lesznek a gyerekek.
Válasz helyett csak elmosolyodtam.
* * *
Másnap reggel Hanna anyáékkal együtt kikísért a gyorsvonatra. Alig elbúcsúztunk, már fel is kellett szállnom a vonatra.
- Aztán ügyesen - integetett Hanna.
- Vigyázz magadra! És hívj, ha megérkeztél - kiáltotta utánam anya.
- És pasizni se felejts el - tette hozzá Hanna egy kacsintással.
- Köszönök mindent. Sziasztok.
Az út elég fárasztó volt, de legalább volt időm megtervezni az útvonalat az ügynökséghez. Szöulba érvén átszálltam a metróra, ami majdhogynem elvitt egész a Cube Ent. épületéig. Már csak egy rövid séta hiányzott a célig. Szerencsére a hatalmas cégtábla már messziről virított, így nem tévedhettem el. A recepción bejelentkeztem, a recepciós hölgy pedig rögtön felinvitált az igazgatói irodába, ami a 9. emeleten volt. Alighogy felértem a 9.-re, egy hölgy fogadott, aki tovább kísért az irodáig.
- Az elnök már várja, menjen csak - mutatott a folyosó végén lévő ajtó felé.
Meghajoltam, s az ajtóhoz léptem. Nyeltem egy nagyot, majd bekopogtam.
- Igen? - hallatszott a hang az irodából.
Félénken benyitottam.
- Üdvözlöm, elnök úr - kezdtem bele nyögve nyelősen. - Park Hyejin vagyok. Az óvónői állás miatt lennék itt.
- Áh, Park kisasszony! - pattant fel a székéből. - Köszönöm, hogy ilyen hamar fel tudott jönni. Hisz Mokpo még sincs fél órára.
- Én köszönöm a lehetőséget.
- Remélem nem keresett még lakást, ugyanis biztosítunk önnek szállást is.
- Valóban? - ámuldoztam. - Ez remek, nagyon szépen köszönöm.
- Tudja, ön a megmentőnk. Vagyis hét kölök megmentője, ha mondhatom így.
- Hogy?
- Nemsokára ők is itt lesznek. Addig írjuk alá a papírokat.
- Rendben.
Alig kezdtem bele az olvasásba, egyszer csak kopogtak.
- Igen? - szólt ki.
- Főnök, úr! Hívatni tetszett minket - hallatszott egy férfi hangja.
- Gyertek be! - invitálta be őket az elnök úr.
Hátrafordultam, hogy én is lássam, kik érkeztek. Hét srác állt az ajtó előtt.
- Remek, akkor akár be is mutatkozhatnátok Park kisasszonynak.
- Várjunk csak, elnök úr - szólalt meg a legmagasabb közülük. - Ő lenne a..
- Az új menedzseretek - vágott a szavába az elnök. - De igen.
- Hogy mi? - kaptam észhez. - Elnézést, de itt valami hiba történt, én óvónő vagyok, nem pedig menedzser.
- Szóval tényleg igaz? Egy óvónőt akar a nyakunkba varrni? - szólalt fel a piros zakós srác.
- Mindenki higgadjon le! - szólalt fel az elnök. - Nincs itt semmi hiba, sőt! Minden a legnagyobb rendben. Park kisasszony - fordult felém - Önt azért hívtuk ide, hogy három hónapra a szárnyai alá vegye, és remélhetőleg némileg megnevelje a mi hét szeleburdi idolunkat. Ti pedig, srácok - fordult hozzájuk - Elvárom, hogy jól bánjatok vele, és segítsétek őt az első napokban.
- Hya! - kiáltott felém a semmiből a legmagasabbik srác. - Hány éves vagy?
- 24 - vágtam rá kissé megszeppenve. - Miért?
- Akkor üdvözlet nálunk ... noona! - tartott egy kisebb hatásszünetet az utolsó szó kimondása előtt, majd mosollyal az arcán kinyújtotta a kezét felém.
Odaléptem, hogy kezet rázzak vele, mire mind kinyújtotta a kezét a példáját követve.
- Seo Eunkwang, a leader. Örvendek!
- Lim Hyunsik, a szépfiú. Üdv nálunk!
- Üdv! Lee Changsub.
- Shin Peniel. Nice to meet you.
- Jung Ilhoon, a fő rapperek egyike. Örvendek a találkozásnak, noona!
- Yook Sungjae, aaaaa... - gondolkodott, mit is mondjon. - Aish, mindegy! Örvendek. - hadarták egymás után.
- Park Hyejin! Örülök, hogy megismerhetlek titeket - ráztam mindnyájukkal kezet, mire az utolsó sráchoz értem, ki még nem mutatkozott be. - És te?
- Lee Minhyuk. Örvendek.
- Szintúgy - mosolyogtam rá.
- Akkor, úgy hiszem alá is írhatjuk a papírokat - szólt ismét az elnök. - Három hónap a fiúk mellett. Az előző menedzserük, Kim Nara persze tartani fogja önnel a kapcsolatot, szóval nem kell megijedni. Az ön dolga nem más, mint amit a szakmája megkövetel öntől. A nevelés.
- A nevelés - ismételtem az utolsó szót. - Rendben, elfogadom az állást - írtam alá a szerződést.
- Remek - vette el tőlem a papírt. - Akkor haza is kísérhetitek a hölgyet.
- Haza? - kérdezte Eunkwang - Hol lakik?
- Szemben nektek.
- Hogy hol? - döbbentek le egy pillanatra.
- Na de, ő egy lány. Mégis hogy? - rémüldözött Eunkwang.
- A szemben lévő lakásban fog lakni. Mi ebben olyan nagy gond?
- Jaa, hogy ott? - nyugodt le végre.
- Miért, mit hittél, hol? - kérdezte tőle a mellette álló Hyunsik.
- A vendégszobánkban - mondta, mire mind kiabálni kezdtek.
- Hé! - szóltam rájuk. Egyszeriben mind elhallgatott.
- Úgy látom, nem lesz itt gond - lépett mellénk az elnök is. - A gondjaira bízom őket - tette vállát a kezemre.
- Menjünk akkor! - csattant fel Sungjae, meghajolt, majd kisétált az ajtón. A többiek követték őt.
Én is meghajoltam, és utánuk mentem. Ám az ajtónál hirtelen megtorpantam.
~ Nem hiszem el, hisz ezek felnőtt emberek. Mégis hogy..? - töprengtem őket nézvén.
- Te nem jössz? - fordult hátra Minhyuk.
- D-de, persze - ráztam meg a fejem, hogy elhessegessem a gondolataim, majd megszaporáztam a lépteim.
- Na gyere - lépett mögém, megfogta a vállam és úgy irányított tovább. - Biztos nem erre számítottál, de ... azért csak nem lesz olyan rossz.
- Reméljük - mondtam, mire mindketten felnevettünk.
Minhyuk nagyon rendesnek tűnt. Remélem a többiekkel sem lesz sok gond, és jól kijövünk majd.
