Mikor beléptünk az irodába és megpillantottam az új menedzserünket, egyszeriben lefagytam. Olyan ismerősnek tűnt, mintha már láttam volna őt valahol.
- Hya! - kiáltotta el magát Sungjae. - Hány éves vagy? - legszívesebben fejbe vágtam volna a viselkedése miatt, de türtőztettem magam.
- 24 - válaszolt Hyejin. - Miért?
- Akkor üdvözlet nálunk ... noona!
Hyejin odajött hozzánk, majd mind bemutatkoztak neki. Én olyannyira belemerültem a gondolataimba, kerestem az arcát az emlékképeim között, hogy már csak arra ocsúdtam fel, mikor megszólított.
- És te? - kérdezte mosollyal az arcán.
- Lee Minhyuk! Örvendek. - hirtelen azon is elgondolkodtam, vajon jó nevet mondtam-e.
- Szintúgy - mosolygott.
~ Mi van velem? - ráztam a fejem, hogy végre vissza térjek a valóságba.
Miután az elnök elmagyarázta, hol fog Hyejin lakni, megkért minket rá, hogy kísérjük el a lakásáig. Sungjae a jól megszokott faragatlan viselkedésével távozott az irodából, majd mi is követtük őt.
Mint általában, most is én voltam a sereghajtó - vagyis majdnem. Ezúttal ugyanis volt még egy személy, aki mögöttem volt. Hirtelen hátrafordultam felé, ki az ajtó előtt a folyosó vége felé bámult, dermedten.
Hyejin odajött hozzánk, majd mind bemutatkoztak neki. Én olyannyira belemerültem a gondolataimba, kerestem az arcát az emlékképeim között, hogy már csak arra ocsúdtam fel, mikor megszólított.
- És te? - kérdezte mosollyal az arcán.
- Lee Minhyuk! Örvendek. - hirtelen azon is elgondolkodtam, vajon jó nevet mondtam-e.
- Szintúgy - mosolygott.
~ Mi van velem? - ráztam a fejem, hogy végre vissza térjek a valóságba.
Miután az elnök elmagyarázta, hol fog Hyejin lakni, megkért minket rá, hogy kísérjük el a lakásáig. Sungjae a jól megszokott faragatlan viselkedésével távozott az irodából, majd mi is követtük őt.
Mint általában, most is én voltam a sereghajtó - vagyis majdnem. Ezúttal ugyanis volt még egy személy, aki mögöttem volt. Hirtelen hátrafordultam felé, ki az ajtó előtt a folyosó vége felé bámult, dermedten.
- Te nem jössz? - kérdeztem.
- D-de, persze - rázta meg a fejét, majd mellém szegődött.
Sejtettem, hogy eléggé összezavarta a dolgok végkimenetele, hisz biztos nem erre számított
Sejtettem, hogy eléggé összezavarta a dolgok végkimenetele, hisz biztos nem erre számított
- Na gyere - léptem mögé, majd a vállára helyeztem a kezem. - Biztos nem erre számítottál, de ... azért csak nem lesz olyan rossz.
- Reméljük - nevetett fel.
Lassan leengedtem a kezem, közben pedig a srácokat is beértük.
- A bőröndöd hol van? - fordult Ilhoon Hyejin felé, miután beszálltunk a liftbe.
- A portán hagytam.
- Majd én elhozom, ti menjetek addig a kocsihoz - bökött oldalba Ilhoon, majd kacsintott egyet. Ennyi elég is volt, hogy megértsem, mit akar.
- Nem szükséges, majd én.. - próbált ellenkezni Hyejin, de Ilhoon nem hagyta.
- Changsub, te most menj Hyunsikékkel, jó? - szóltam oda neki.
- Most miért? - tört ki. - Mit akarsz Hyejinnel, hogy miatta kitúrsz a helyemről?
- Nem erről van szó, te hülye! - csaptam fejbe.
- Akkor?
- Jaj, nem mindegy már, hogy melyik kocsiban ülsz? - csattant fel végül Ilhoon is.
- Tudom, hogy készültök valamire - mutogatott hol felém hol Ilhoon felé.
- Srácok, nekem igazán mindegy, nem kell miattam összevesznetek - szólt Hyejin is, mire épp a földszintre értünk.
- Nem miattad volt ez, nyugi - súgtam a fülébe, hogy Changsub ne hallja. - Csak épp kapóra jöttél, és ezért cserélgettünk.
- Hogy érted ezt? - kérdezett vissza, ám mielőtt elmagyarázhattam volna a dolgokat, az elnök titkárnője rohant felénk Hyejin nevét kiabálva.
- Park kisasszony! - ért be minket végül. - Ezt majdnem elfelejtettük - nyújtott át egy vaskos papírköteget, majd meghajolt és el is sietett.
- Ez meg mi? - nézett át Hyejin válla fölött Sungjae.
- Ahogy nézem a menetrendünk lehet - lapoztam át a kezében lévő lapokat.
- De mégis mennyi időre, te jó ég! - ámuldozott Hyejin. - Az előző menedzseretek nem semmi munkát végzett.
- Ahogy mondod - helyeseltem.
Közben Ilhoon is visszajött.
- Csak ez az egy bőröndöd van? - kérdezte alig odaérvén hozzánk.
- Igen.
Addigra már csak mi négyen maradtunk, kik Eunkwang autójával mentünk vissza a dormba.
- Mehetünk? - csapta össze a tenyerét Eunkwang, majd elindultunk a parkoló felé.
Hyejin szemszöge:
Mikor elindultunk a kijárat felé, végül rákérdeztem, miért is volt az előbbi összetűzés.
- Most már elmondanád, mire kellek? - fordultam Minhyuk felé.
- Te leszel a tortafelelős - válaszolt a kérdésemre a szőke hajú srác, ki a csomagomat hozta.
~ A fenébe is a rossz névmemóriámmal - morgolódtam magamban.
- Changsubnak ma van a szülinapja, ezért hát szerettünk volna egy kis meglepit, de mivel ma már nincs semmi munkánk, így mind otthon leszünk, őt is beleértve - magyarázta Minhyuk. - De hála neked, el tudjuk rejteni a tortát előle.
- Ááá.. - bólogattam, mire végre felfogtam az egészet.
- Hyunsik-ék épp most indulhattak el a supermarketbe bevásárolni, szóval sikerült egy kis időt nyernünk - szólt a legmagasabb srác.
Őszintén, rettentő névzavarban voltam. Minhyuk nevén kívül egyikőjükét sem tudtam volna felidézni, nehogy archoz kötni. Még Changsubé ment volna, hisz az előbb ő volt a vita egyik főszereplője - de a többieké, sötét függöny. Így inkább csak bólogattam, helyeslően.
- Mivel Hyunsik is velük van, több mint elegendő időt nyertünk - mosolygott a leader. Igen, ennyit sikerült megjegyeznem.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert Hyunsik imád vásárolni. - válaszolt a szőke hajú srác a kérdésemre.
Lassan megérkeztünk az autóhoz, majd mind beszálltunk. Én hátul foglaltam helyet Minhyuk és a szőke hajú srác között.
- Akkor először is irány a cukrászda - szólt a leader a volán mögül, majd elindultunk.
Szerettem volna megkérdezni tőlük több mindent is, de a nevek nélkül nem mertem kommunikációt indítványozni.
- Amúgy, mi itt beszélünk neked, de képben vagy, hogy ki kicsoda? - vetette oda a semmiből a kérdést Minhyuk, mintha csak a gondolataimba látott volna.
- Hogyne tudná, hisz híresek vagyunk - csattant fel a magas srác. - Biztos hallott már rólunk.
Én csak bámultam megszeppenve.
- Az arcáról nem ez olvasódik le - monda a mellettem ülő srác.
- Hát, igazság szerint nem ismerek sok koreai bandát, inkább csak a régebbieket, úgyhogy nem, nem ismerlek titeket.
- He? - döbbent le a két elöl ülő srác.
- Sajnálom.
- De ez hogy lehet, hisz itt élsz ... és mégsem hallottál rólunk a 4 év alatt egyszer sem? - csodálkozott a magas srác.
- Mivel a nővérem imádja a klasszikus zenét, ezért nagyon ritkán hallgatunk rádiót, tévét meg szinte nem is nézek, csak ha valami érdekes sorozat megy. Meglehet, hogy hallottam már a zenéitek közül párat, de a bandáról biztos, hogy még nem volt szerencsém hallani.
- Akkor ezért kérdezte meg a te nevedet is - mondta Minhyuknek a szőke hajú srác. - Én Ilhoon vagyok - mutatkozott be még egyszer.
- Ilhoon - ismételtem meg.
- Eunkwang. Seo Eunkwang. Mint ezüst fény - magyarázta a leader.
- Eun-kwang.
- Yook Sungjae. De ha a vezetéknevemet megjegyzed a 6-os szám után, az is elég ... kezdetnek - majd kacsintott egyet a mondat végén.
- Yook, ez könnyű lesz - mosolyogtam.
- Én pedig Minhyuk lennék.
- Igen, a te nevedet megjegyeztem.
- Hogyhogy az övét megjegyezted, de a többiekét nem? - csattant fel Yook.
- Mive' ő mutatkozott bé leguto'jára, ti pedig olyan gyorsan e'hadartátok a neveiteket.
- Na ne.. - mosolyodott el Ilhoon. - Ez de cuki volt már.
- He? - értetlenkedtem.
- Jeolla-i vagy? - kérdezte Minhyuk.
- Igen, de ez... - ám mielőtt rákérdeztem volna a kérdés okára jöttem rá, hogy véletlenül visszaváltottam a tájszólásomra. - Jesszus, bocsánat.
- Dehogy, irtó aranyos volt - bökött oldalba Ilhoon.
- Akkor is, aish - morogtam az orrom alatt. - De te honnét tudtad, hogy Jeolla-ból származom? - vetettem oda a kérdést Minhyuknek, ugyanis nagyon meglepett a válasza. - Esetleg te is odavalósi vagy?
- Nem, én Szöulban születtem - rázta a fejét. - Csupán egyetemen volt egy barátom, aki szintén Jeollaból, azon belül is Mokpoból származott, és mintha őt hallottam volna beszélni.
- Én is Mokpo-i vagyok - csillant fel a szemem. - Ki tudja, lehet még ismerem is azt a személyt.
- Jé, mik vannak - ámuldozott Eunkwang. - Minhyuk Jeolla-i barátnője után most újra összehozta őt a sors egy Jeolla-i lánnyal. Mi lesz itt még..
- Nem volt köztünk semmi sem - kiáltott rá Minhyuk. - Csak jóban voltunk, ennyi.
- Jól van na, hülyülni sem szabad?
Sungjae szemszöge:
- Jól van na, hülyülni sem szabad? - vágott vissza Eunkwang, mire Hyejin elmosolyodott.
Olyan aranyos volt. A dialektusa is, mintha egy másik személy lett volna, mikor beszélt. Jesszus, min gondolkodok? - ráztam meg a fejemet.
Időközben megérkeztünk a cukrászdához. Ilhoon bement, hogy megvegye a tortát, majd mikor visszajött már indultunk is tovább. Nem volt messze a dorm, így hamar hazaértünk. Elmentünk Shin bácsihoz - a gondnokhoz - Hyejin zárjának kódjáért, azután Minhyuk kivette Hyejin bőröndjét, Ilhoon pedig a tortával a kezében jött a lakáshoz.
- Akkor.. - motyogta Hyejin, miközben felnyitotta a számablak fedelét. - 2244 - ütötte be a számokat, majd kinyílt az ajtó előttünk.
- Wow.. jó nagy - néztem körbe ahogy beléptünk az előszobába.
- De elég üres is - tette hozzá Eunkwang.
- Van ágy, asztal, székek.. - sorolta Hyejin - és ahogy látom a konyha is szépen fel van szerelve. Van itt minden - mosolygott.
- Plusz, így majd te kidekorálhatod kedved szerint - szólt Minhyuk is. - Ezt hova tegyem? - emelte fel a kezébe tartott bőröndöt.
- Hagyd csak, majd én - vette ki a kezéből Hyejin, s bevitte az asztal mellé.
- Akkor a tortát estig itt hagynánk nálad - mondta Ilhoon.
- Rendben, tedd csak be a hűtőbe.
- Segítsek valamiben? - szólaltam végre én is meg. Olyan hasznavehetetlennek éreztem magam.
- Hmm.. szerintem nincs miben, de köszönöm.
Épp ekkor toppant be Changsub, karöltve Hyunsik-kel és Peniel-lel.
- Na, milyen szép lakás - szólt Changsub, mire a hűtő mellett álló Ilhoon hirtelen becsapta annak ajtaját.
- Hyejin, ez szerintem neked jött - nyújtotta Hyunsik a kezében tartott borítékot Hyejin felé.
- Ó, máris egy levél, pedig még be sem költöztem - jött oda hozzánk mosollyal az arcán, míg én sikeresen elolvastam, kitől is jött a levél.
- Várj, ezt Nara írta? - kaptam ki Hyunsik kezéből a borítékot, s már épp bontottam volna fel, mikor valaki hátulról jól fejbekólintott. Minhyuk volt az.
- Netán téged is Park Hyejin-nek hívnak, Mr. Yook? - kapta ki a kezemből a levelet Hyejin, majd kibontotta, s elkezdte olvasni.
Mögé léptem, hogy én is láthassam.
- Te semmiből sem tanulsz? - kapta el a nyakamat Hyunsik.
- De hisz Nara ... - kezdtem volna bele, mire Hyejin megfordult, és mosollyal az arcán felém nyújtotta a levelet.
Elvettem tőle, s olvasni kezdtem, mire totál ledöbbentem:
"Yook Sungjae! Ezt a levelet az új menedzsereteknek írtam, nem pedig neked, szóval most azonnal add neki vissza!" - ez állt a legelején.
- Úgy tűnik a menedzseretek nagyon jól ismert titeket - nevetett Hyejin, s visszavette a levelet. - Főleg téged, Yook.
Csak pislogtam. Olyan zavarban voltam, hogy csak na.
- Sungjaet nem nehéz kiismerni - szólt Changsub.
- Pont te beszélsz, hyung? - vetettem rá gúnyos tekintetem, minek a vége egy farkasszem párbaj lett.
- Jól van, befejezhetitek! - lépett közénk Minhyuk. - Mi akkor megyünk is, pakolj ki nyugodtan - tekintett Hyejin felé, majd átkarolta a vállainkat, és kitessékelt minket az ajtón.
- Akkor este - szólt utánunk, majd becsukta az ajtót mögöttünk.
- Mi lesz ma este? - kapdosta a fejét Peniel, ki eddig egy árva szót sem szólt.
- Mi lenne, vacsora - zárta rövidre a beszélgetést Ilhoon.
Estig szinte semmi érdemre méltót nem csináltunk. Changsub és Eunkwang PS-eztek, Hyunsik ledőlt pihenni, Peniel zenét hallgatott, Minhyuk és Ilhoon a konyhában sürgött-forgott míg én a telefonomat nyúztam.
- Nemsokára kész a vacsi - kiáltotta Ilhoon.
- Megyek, szólok Hyejinnek - veregette hátba Ilhoont Minhyuk.
- Okés - nyalogatta az ujjait. - Hé, Sungjae, segíts már megteríteni! Sungjae!
- He? - kapcsoltam másodszorra, hogy nekem szólt. - Megyek, megyek.
Agyilag valahol egész máshol jártam. Én akartam átmenni Hyuk helyett, de ő olyan gyorsan lelépett, hogy már csak azt vettem észre, hogy becsukódik mögötte az ajtó.
- Hé, figyelsz te? - bökött oldalba Ilhoon.
- Hogy?
- Mondom, szólj Hyunsikéknak, hogy mindjárt ... tudod - bökött Changsub felé a fejével.
- Jó-jó, megyek.
Hyejin szemszöge:
Miután távoztak, gyors kipakoltam, és körbejártam a lakást. Igazán otthonos volt, sokkal jobb, mint ahogy először elképzeltem. Elolvastam a levelet is, amit az előző menedzserük, Nara írt. Szinte minden benne volt:
"Először is sajnálom, hogy ekkora teher szakadt a nyakadba miattam. Igazság szerint én javasoltam az ügynökségnek, hogy egy óvónőt keressenek melléjük. Hidd el, nem viccelek - rengeteg ideg, és türelem kell hozzájuk. Főleg egyesekhez.
Ami a legfontosabb, az összesen három dolog, minek mindig nálad kell lennie: toll, notesz, és gyors észjárás. Bárhová mentek, mindig lesz valami, amit fel kell írnod, így fognak összegyűlni az srácok feladatai. Én úgy egy hónapot betábláztam nekik, az ügynökségen gondolom már átadták ezt neked.
A másik fontos dolog: mindig legyen nálad valami játék. Nem viccelek, követelni fogják tőled. Bármi megteszi, plüss, kisautó, robot ... amit csak találsz. Mivel ott laksz mellettük, a lakásukban sok ilyen van, valamit majd reggelente kapj fel, és rakd a táskádba.
Felnőttek, mint a heten azok, de ne feledd: Lélekben olyanok, mint a kis hét-nyolc évesek. És te tudod a legjobban, hogy a gyerekek igénylik a figyelmet. Itt is ez lesz, majd meglátod. Néha már talán túl is lőnek a célon, de remélem, fogod bírni kezelni őket. A lényeg, hogy kapva kapj minden hangulatváltozásukon.
Minhyuk épp a napokban fogja elkezdeni a webdrámáját, szóval elképzelhető, hogy vele fogod a legtöbb időt tölteni az első hónapban. Mivel egymagad vagy, nem tudsz ugye ketté, vagy három felé szakadni. Ha egyszerre több program is van, mindig azzal/azokkal tarts, aki messzebb megy.
Nem a sofőrük vagy, hanem a menedzserük. Te irányítod őket, ők pedig téged - kölcsönös összedolgozás. Ebből kifolyólag pedig nem kell csak neked észben tartanod a beosztásukat. Ha este elmondod, nekik, mi fog másnap várni rájuk, egyikőjük biztos megjegyzi, és segít neked az igazodásban. Nyugodtan támaszkodj rájuk.
Kívánom a legjobbakat, és sok kitartást."
Csak mosolyogtam az olvasása közben.
- Hát őszintén, én is remélem, hogy menni fog - mondtam magamnak, majd a kezembe kaptam a menetrendet.
Tagokként volt szétosztva és egészem március végéig időpontok voltak írva.
~ Mamám, mire ennek a végére érek - mélyedtem bele, mikor ajtókopogásra lettem figyelmes.
- Megyek! - pattantam fel a székből. Minhyuk volt az.
- Hali - integetett.
- Gyere be. A tortáért jöttél?
- Nem, érted ...meg a tortáért - nevette el magát a saját szóviccén. - Kész a vacsi is, úgyhogy remélem még nem álltál neki főzni magadnak.
- Dehogy, még nem jutottam el odáig.
- Remek - mosolygott. - És mi jóval foglalatoskodtál? Ha nem tolakodás, persze.
- Dehogy is! A programjaitokat bújtam - fordultam az asztal felé. - De még nem jöttem rá, hogyan rendszerezzem úgy, hogy számomra is teljesen áttekinthető legyen.
- Hmm.. - töprengett. - Van egy üres füzeted?
- Igen - kotortam elő egyet a fiókból. - Tessék.
Az asztalhoz lépett, felkapott egy tollat, és elkezdett vonalakat húzkálni a füzetbe. Én felette állva néztem, mit is csinál. 7x7 részre osztotta a füzetet, egymás alá írta a napokat, felülre pedig a neveiket írta oszlopokba.
- Íme, ehhez mit szólsz?
- Vao - ámuldoztam. Jómagam is valami hasonlót akartam készíteni, de ő még annál is jobbat dobott össze alig egy perc alatt, mint amilyenen én vagy 5 percet töprengtem.
- Vacsi után majd szétírod a programokat - közben keresgélni kezdett a menetrendek közül, mígnem kiemelte közülük a sajátját. - Holnap reggel 9-kor táncpróba, este 7-kor fellépés az Ingikayoban. Akkor már 5-re ott kell lennünk - magyarázta.
- Miért érzem úgy magam, mintha te lennél az én felettesem?
- Te sem vagy az enyém - tette kezét a vállamra. - Munkatársak vagyunk, azaz egyenrangúak - mosolygott, mire én is automatikusan mosolyra húztam a számat. - Lassacskán belejössz, s akkor már te fogsz minket ugráltatni. Addig viszont úgy ugrálsz, ahogy mi fütyülünk.
- Ahogy ti fütyültök, mi? - emeltem fel az egyik szemöldökömet.
- Na jó, ezt talán nem kellett volna - harapta el az alsó ajkát.
- Inkább menjünk - tanácsoltam. - Vigyem a torát is, ugye?
- Igen, hozzad. Bemegyek elsőnek, majd nyitva hagyom az ajtót, te pedig egy icipicit később toppanj be, oké?
- Persze.
Kivettem a hűtőből a tortát, meggyújtottam rajta a gyertyákat majd lassan elindultunk a srácok lakása felé. Mindent úgy csináltam, ahogy Minhyuk mondta. Mielőtt beléptem volna, hirtelen sötétség támadt, csak a gyertyák fényétől láttam, mi van az orrom előtt.
- Boldog szü-li-na-pot... - kezdték el énekelni, majd én is csatlakoztam hozzájuk.
Changsub csak mosolygott. Jól sejtette, hogy készültek neki valamivel, de még így is sikerült meglepniük őt.
Gyertyafújás után mind leültek enni. Hyunsik nekem is kerített egy széket, így szűkösen, de mind a nyolcan elfértünk az asztalnál.
- Srácok - szólalt fel Eunkwang. - Evés előtt igyunk egyet a mi drága Changsubunkra - emelte poharát a magasba.
- De ha már itt tartunk - szólt Changsub miközben felálltunk. - Igyunk az új menedzserünkre is. Park Hyejin, megosztom veled a szülinapomat.
- Köszönöm - mosolyogtam, mint a tejbetök.
- Isten éltessen sokáig, Changsub - kiáltotta el magát Eunkwang. - És üdv ebben a dilis családban, Hyejin! - fordult felém, majd koccintottunk egyet.
Már épp a számhoz emeltem a poharat, mikor megéreztem, hogy soju van benne.
- Mi a baj? - kérdezte Ilhoon, mikor észrevette, hogy nem ittam meg a pohár tartalmát.
- Az az igazság, hogy én nem ihatok.
- Még egy pohárkával se? - meredt rám Sungjae.
- Ne-em - ráztam a fejem. - Állítólag nagyon rossz vége lesz, ha én iszok. - jutott eszembe Hanna meséje a legelső és egyben legutolsó alkalomról, mikor ittam.
- Ezt orvosolhatjuk - nyúlt az asztal alá Minhyuk, majd egy üveg kólát helyezett az asztalra. - Ebből nem lesz gond, ugye?
- Nem, dehogy - nevettem el magam, majd elvette tőlem a poharamat, a tartalmát a sajátjába öntötte, az enyémbe pedig öntött a kólából s visszaadta a kezembe.
- Nézzétek már, a kis alkoholistát - mutogatott feléje Sungjae.
- Vagy inkább Fekete lovag - javította ki őt Minhyuk.
- De nem kell ám.. - próbáltam ellenkezni, de Minhyuk megrázta a fejét.
- Nem lesz gond, bírom az alkoholt - mosolygott ismét s lehajtotta a pohár tartalmát.
Vacsora után már egész érdekes lett a hangulat. Sungjae és Changsub eléggé becsípett, így ők hangoskodtak a legtöbbet. Én felajánlkoztam, hogy segítek Ilhoonnak a mosogatásban. Lassan mind elkezdtek az alváshoz készülődni, ezért én sem maradtam aztán sokáig.
- Hé, használod a kakaotalkot? - kérdezte Ilhoon.
- Igen, de csak nagyritkán.
- Mostantól elég gyakran fogod. Itt a telefonod?
- Persze - töröltem meg a kezemet, majd előszedtem a készüléket a zsebemből.
Ilhoon lediktálta a telefonszámát, s bejelöltük egymást ismerősnek.
- Számcsere? - jött oda hozzánk Minhyuk a haját törölgetve. - Az enyém .. - majd ő is lediktálta a telefonszámát. - Csörgess meg, aztán majd kakaotalkon is visszaigazollak.
- Okés. De most már megyek, látom mind készülődtök aludni.
- Rendben, holnap találkozunk - integetett Minhyuk, míg be nem ért a hálószobájukba.
Már épp léptem ki az ajtón, mikor valaki megfogta a vállam.
Sungjae szemszöge:
~He? Ez meg mi? Vagyis ki? - pislogtam a közöttünk ülő Hyejin felé.
Olyan volt, mint egy angyal. Ahogy mosolygott, teljesen elbűvölt. És olyan kedves mindenkihez...
~Uhh, de forog a szoba - állapítottam meg, mikor felpillantottam az asztalról.
- Miért van ilyen meleg?
- Nincs is meleg, és ne ordibálj már! - kiáltott rám Changsub.
- Akkor te miért ordibálsz, hyung?
- Én nem ordibálok, te ordibálsz!
- Mindketten ordibáltok, úgyhogy kuss legyen! - jött oda Eunkwang.
- Hyung! - néztem el mellette, mikor megpillantottam Hyejint ahogy Ilhoonnal beszélget a konyhában. - Azok ketten mit csinálnak?
- Mégis mit, mosogatnak. Na menjetek mosakodni, aztán irány az ágy - utasított minket.
Hirtelen felálltam, ám vissza is huppantam a székre. Nagyon szédültem. Ahogy magam elé bámultam, egyfolytában Hyejint néztem.
~Mi ez? - kaptam a mellkasomhoz.
- Miért vagy ilyen hangos - szóltam rá hangosan.
- Te meg kihez beszélsz? - kérdezte Changsub, de nem válaszoltam.
Ismét felálltam, ezúttal picit lassabban. Elindultam a fürdőszoba felé, mikor észrevettem, hogy Hyejin épp távozni készül. Pislogtam egy párat, majd irányt váltottam, s odacsoszogtam mögé.
- Mi az? - kérdezte, mikor megfogtam a vállát. - Hé, Sungjae, válaszolj!
~Az az arc ... azok a szemek ... a hangja ...
- Noona, azt hiszem, van egy kis gond - szóltam végül.
- Gond? És mi lenne az?
- Az, hogy.. - pislantottam egy hosszút - ..beléd szerettem.
Lassan leengedtem a kezem, közben pedig a srácokat is beértük.
- A bőröndöd hol van? - fordult Ilhoon Hyejin felé, miután beszálltunk a liftbe.
- A portán hagytam.
- Majd én elhozom, ti menjetek addig a kocsihoz - bökött oldalba Ilhoon, majd kacsintott egyet. Ennyi elég is volt, hogy megértsem, mit akar.
- Nem szükséges, majd én.. - próbált ellenkezni Hyejin, de Ilhoon nem hagyta.
- Changsub, te most menj Hyunsikékkel, jó? - szóltam oda neki.
- Most miért? - tört ki. - Mit akarsz Hyejinnel, hogy miatta kitúrsz a helyemről?
- Nem erről van szó, te hülye! - csaptam fejbe.
- Akkor?
- Jaj, nem mindegy már, hogy melyik kocsiban ülsz? - csattant fel végül Ilhoon is.
- Tudom, hogy készültök valamire - mutogatott hol felém hol Ilhoon felé.
- Srácok, nekem igazán mindegy, nem kell miattam összevesznetek - szólt Hyejin is, mire épp a földszintre értünk.
- Nem miattad volt ez, nyugi - súgtam a fülébe, hogy Changsub ne hallja. - Csak épp kapóra jöttél, és ezért cserélgettünk.
- Hogy érted ezt? - kérdezett vissza, ám mielőtt elmagyarázhattam volna a dolgokat, az elnök titkárnője rohant felénk Hyejin nevét kiabálva.
- Park kisasszony! - ért be minket végül. - Ezt majdnem elfelejtettük - nyújtott át egy vaskos papírköteget, majd meghajolt és el is sietett.
- Ez meg mi? - nézett át Hyejin válla fölött Sungjae.
- Ahogy nézem a menetrendünk lehet - lapoztam át a kezében lévő lapokat.
- De mégis mennyi időre, te jó ég! - ámuldozott Hyejin. - Az előző menedzseretek nem semmi munkát végzett.
- Ahogy mondod - helyeseltem.
Közben Ilhoon is visszajött.
- Csak ez az egy bőröndöd van? - kérdezte alig odaérvén hozzánk.
- Igen.
Addigra már csak mi négyen maradtunk, kik Eunkwang autójával mentünk vissza a dormba.
- Mehetünk? - csapta össze a tenyerét Eunkwang, majd elindultunk a parkoló felé.
Hyejin szemszöge:
Mikor elindultunk a kijárat felé, végül rákérdeztem, miért is volt az előbbi összetűzés.
- Most már elmondanád, mire kellek? - fordultam Minhyuk felé.
- Te leszel a tortafelelős - válaszolt a kérdésemre a szőke hajú srác, ki a csomagomat hozta.
~ A fenébe is a rossz névmemóriámmal - morgolódtam magamban.
- Changsubnak ma van a szülinapja, ezért hát szerettünk volna egy kis meglepit, de mivel ma már nincs semmi munkánk, így mind otthon leszünk, őt is beleértve - magyarázta Minhyuk. - De hála neked, el tudjuk rejteni a tortát előle.
- Ááá.. - bólogattam, mire végre felfogtam az egészet.
- Hyunsik-ék épp most indulhattak el a supermarketbe bevásárolni, szóval sikerült egy kis időt nyernünk - szólt a legmagasabb srác.
Őszintén, rettentő névzavarban voltam. Minhyuk nevén kívül egyikőjükét sem tudtam volna felidézni, nehogy archoz kötni. Még Changsubé ment volna, hisz az előbb ő volt a vita egyik főszereplője - de a többieké, sötét függöny. Így inkább csak bólogattam, helyeslően.
- Mivel Hyunsik is velük van, több mint elegendő időt nyertünk - mosolygott a leader. Igen, ennyit sikerült megjegyeznem.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert Hyunsik imád vásárolni. - válaszolt a szőke hajú srác a kérdésemre.
Lassan megérkeztünk az autóhoz, majd mind beszálltunk. Én hátul foglaltam helyet Minhyuk és a szőke hajú srác között.
- Akkor először is irány a cukrászda - szólt a leader a volán mögül, majd elindultunk.
Szerettem volna megkérdezni tőlük több mindent is, de a nevek nélkül nem mertem kommunikációt indítványozni.
- Amúgy, mi itt beszélünk neked, de képben vagy, hogy ki kicsoda? - vetette oda a semmiből a kérdést Minhyuk, mintha csak a gondolataimba látott volna.
- Hogyne tudná, hisz híresek vagyunk - csattant fel a magas srác. - Biztos hallott már rólunk.
Én csak bámultam megszeppenve.
- Az arcáról nem ez olvasódik le - monda a mellettem ülő srác.
- Hát, igazság szerint nem ismerek sok koreai bandát, inkább csak a régebbieket, úgyhogy nem, nem ismerlek titeket.
- He? - döbbent le a két elöl ülő srác.
- Sajnálom.
- De ez hogy lehet, hisz itt élsz ... és mégsem hallottál rólunk a 4 év alatt egyszer sem? - csodálkozott a magas srác.
- Mivel a nővérem imádja a klasszikus zenét, ezért nagyon ritkán hallgatunk rádiót, tévét meg szinte nem is nézek, csak ha valami érdekes sorozat megy. Meglehet, hogy hallottam már a zenéitek közül párat, de a bandáról biztos, hogy még nem volt szerencsém hallani.
- Akkor ezért kérdezte meg a te nevedet is - mondta Minhyuknek a szőke hajú srác. - Én Ilhoon vagyok - mutatkozott be még egyszer.
- Ilhoon - ismételtem meg.
- Eunkwang. Seo Eunkwang. Mint ezüst fény - magyarázta a leader.
- Eun-kwang.
- Yook Sungjae. De ha a vezetéknevemet megjegyzed a 6-os szám után, az is elég ... kezdetnek - majd kacsintott egyet a mondat végén.
- Yook, ez könnyű lesz - mosolyogtam.
- Én pedig Minhyuk lennék.
- Igen, a te nevedet megjegyeztem.
- Hogyhogy az övét megjegyezted, de a többiekét nem? - csattant fel Yook.
- Mive' ő mutatkozott bé leguto'jára, ti pedig olyan gyorsan e'hadartátok a neveiteket.
- Na ne.. - mosolyodott el Ilhoon. - Ez de cuki volt már.
- He? - értetlenkedtem.
- Jeolla-i vagy? - kérdezte Minhyuk.
- Igen, de ez... - ám mielőtt rákérdeztem volna a kérdés okára jöttem rá, hogy véletlenül visszaváltottam a tájszólásomra. - Jesszus, bocsánat.
- Dehogy, irtó aranyos volt - bökött oldalba Ilhoon.
- Akkor is, aish - morogtam az orrom alatt. - De te honnét tudtad, hogy Jeolla-ból származom? - vetettem oda a kérdést Minhyuknek, ugyanis nagyon meglepett a válasza. - Esetleg te is odavalósi vagy?
- Nem, én Szöulban születtem - rázta a fejét. - Csupán egyetemen volt egy barátom, aki szintén Jeollaból, azon belül is Mokpoból származott, és mintha őt hallottam volna beszélni.
- Én is Mokpo-i vagyok - csillant fel a szemem. - Ki tudja, lehet még ismerem is azt a személyt.
- Jé, mik vannak - ámuldozott Eunkwang. - Minhyuk Jeolla-i barátnője után most újra összehozta őt a sors egy Jeolla-i lánnyal. Mi lesz itt még..
- Nem volt köztünk semmi sem - kiáltott rá Minhyuk. - Csak jóban voltunk, ennyi.
- Jól van na, hülyülni sem szabad?
Sungjae szemszöge:
- Jól van na, hülyülni sem szabad? - vágott vissza Eunkwang, mire Hyejin elmosolyodott.
Olyan aranyos volt. A dialektusa is, mintha egy másik személy lett volna, mikor beszélt. Jesszus, min gondolkodok? - ráztam meg a fejemet.
Időközben megérkeztünk a cukrászdához. Ilhoon bement, hogy megvegye a tortát, majd mikor visszajött már indultunk is tovább. Nem volt messze a dorm, így hamar hazaértünk. Elmentünk Shin bácsihoz - a gondnokhoz - Hyejin zárjának kódjáért, azután Minhyuk kivette Hyejin bőröndjét, Ilhoon pedig a tortával a kezében jött a lakáshoz.
- Akkor.. - motyogta Hyejin, miközben felnyitotta a számablak fedelét. - 2244 - ütötte be a számokat, majd kinyílt az ajtó előttünk.
- Wow.. jó nagy - néztem körbe ahogy beléptünk az előszobába.
- De elég üres is - tette hozzá Eunkwang.
- Van ágy, asztal, székek.. - sorolta Hyejin - és ahogy látom a konyha is szépen fel van szerelve. Van itt minden - mosolygott.
- Plusz, így majd te kidekorálhatod kedved szerint - szólt Minhyuk is. - Ezt hova tegyem? - emelte fel a kezébe tartott bőröndöt.
- Hagyd csak, majd én - vette ki a kezéből Hyejin, s bevitte az asztal mellé.
- Akkor a tortát estig itt hagynánk nálad - mondta Ilhoon.
- Rendben, tedd csak be a hűtőbe.
- Segítsek valamiben? - szólaltam végre én is meg. Olyan hasznavehetetlennek éreztem magam.
- Hmm.. szerintem nincs miben, de köszönöm.
Épp ekkor toppant be Changsub, karöltve Hyunsik-kel és Peniel-lel.
- Na, milyen szép lakás - szólt Changsub, mire a hűtő mellett álló Ilhoon hirtelen becsapta annak ajtaját.
- Hyejin, ez szerintem neked jött - nyújtotta Hyunsik a kezében tartott borítékot Hyejin felé.
- Ó, máris egy levél, pedig még be sem költöztem - jött oda hozzánk mosollyal az arcán, míg én sikeresen elolvastam, kitől is jött a levél.
- Várj, ezt Nara írta? - kaptam ki Hyunsik kezéből a borítékot, s már épp bontottam volna fel, mikor valaki hátulról jól fejbekólintott. Minhyuk volt az.
- Netán téged is Park Hyejin-nek hívnak, Mr. Yook? - kapta ki a kezemből a levelet Hyejin, majd kibontotta, s elkezdte olvasni.
Mögé léptem, hogy én is láthassam.
- Te semmiből sem tanulsz? - kapta el a nyakamat Hyunsik.
- De hisz Nara ... - kezdtem volna bele, mire Hyejin megfordult, és mosollyal az arcán felém nyújtotta a levelet.
Elvettem tőle, s olvasni kezdtem, mire totál ledöbbentem:
"Yook Sungjae! Ezt a levelet az új menedzsereteknek írtam, nem pedig neked, szóval most azonnal add neki vissza!" - ez állt a legelején.
- Úgy tűnik a menedzseretek nagyon jól ismert titeket - nevetett Hyejin, s visszavette a levelet. - Főleg téged, Yook.
Csak pislogtam. Olyan zavarban voltam, hogy csak na.
- Sungjaet nem nehéz kiismerni - szólt Changsub.
- Pont te beszélsz, hyung? - vetettem rá gúnyos tekintetem, minek a vége egy farkasszem párbaj lett.
- Jól van, befejezhetitek! - lépett közénk Minhyuk. - Mi akkor megyünk is, pakolj ki nyugodtan - tekintett Hyejin felé, majd átkarolta a vállainkat, és kitessékelt minket az ajtón.
- Akkor este - szólt utánunk, majd becsukta az ajtót mögöttünk.
- Mi lesz ma este? - kapdosta a fejét Peniel, ki eddig egy árva szót sem szólt.
- Mi lenne, vacsora - zárta rövidre a beszélgetést Ilhoon.
Estig szinte semmi érdemre méltót nem csináltunk. Changsub és Eunkwang PS-eztek, Hyunsik ledőlt pihenni, Peniel zenét hallgatott, Minhyuk és Ilhoon a konyhában sürgött-forgott míg én a telefonomat nyúztam.
- Nemsokára kész a vacsi - kiáltotta Ilhoon.
- Megyek, szólok Hyejinnek - veregette hátba Ilhoont Minhyuk.
- Okés - nyalogatta az ujjait. - Hé, Sungjae, segíts már megteríteni! Sungjae!
- He? - kapcsoltam másodszorra, hogy nekem szólt. - Megyek, megyek.
Agyilag valahol egész máshol jártam. Én akartam átmenni Hyuk helyett, de ő olyan gyorsan lelépett, hogy már csak azt vettem észre, hogy becsukódik mögötte az ajtó.
- Hé, figyelsz te? - bökött oldalba Ilhoon.
- Hogy?
- Mondom, szólj Hyunsikéknak, hogy mindjárt ... tudod - bökött Changsub felé a fejével.
- Jó-jó, megyek.
Hyejin szemszöge:
Miután távoztak, gyors kipakoltam, és körbejártam a lakást. Igazán otthonos volt, sokkal jobb, mint ahogy először elképzeltem. Elolvastam a levelet is, amit az előző menedzserük, Nara írt. Szinte minden benne volt:
"Először is sajnálom, hogy ekkora teher szakadt a nyakadba miattam. Igazság szerint én javasoltam az ügynökségnek, hogy egy óvónőt keressenek melléjük. Hidd el, nem viccelek - rengeteg ideg, és türelem kell hozzájuk. Főleg egyesekhez.
Ami a legfontosabb, az összesen három dolog, minek mindig nálad kell lennie: toll, notesz, és gyors észjárás. Bárhová mentek, mindig lesz valami, amit fel kell írnod, így fognak összegyűlni az srácok feladatai. Én úgy egy hónapot betábláztam nekik, az ügynökségen gondolom már átadták ezt neked.
A másik fontos dolog: mindig legyen nálad valami játék. Nem viccelek, követelni fogják tőled. Bármi megteszi, plüss, kisautó, robot ... amit csak találsz. Mivel ott laksz mellettük, a lakásukban sok ilyen van, valamit majd reggelente kapj fel, és rakd a táskádba.
Felnőttek, mint a heten azok, de ne feledd: Lélekben olyanok, mint a kis hét-nyolc évesek. És te tudod a legjobban, hogy a gyerekek igénylik a figyelmet. Itt is ez lesz, majd meglátod. Néha már talán túl is lőnek a célon, de remélem, fogod bírni kezelni őket. A lényeg, hogy kapva kapj minden hangulatváltozásukon.
Minhyuk épp a napokban fogja elkezdeni a webdrámáját, szóval elképzelhető, hogy vele fogod a legtöbb időt tölteni az első hónapban. Mivel egymagad vagy, nem tudsz ugye ketté, vagy három felé szakadni. Ha egyszerre több program is van, mindig azzal/azokkal tarts, aki messzebb megy.
Nem a sofőrük vagy, hanem a menedzserük. Te irányítod őket, ők pedig téged - kölcsönös összedolgozás. Ebből kifolyólag pedig nem kell csak neked észben tartanod a beosztásukat. Ha este elmondod, nekik, mi fog másnap várni rájuk, egyikőjük biztos megjegyzi, és segít neked az igazodásban. Nyugodtan támaszkodj rájuk.
Kívánom a legjobbakat, és sok kitartást."
Csak mosolyogtam az olvasása közben.
- Hát őszintén, én is remélem, hogy menni fog - mondtam magamnak, majd a kezembe kaptam a menetrendet.
Tagokként volt szétosztva és egészem március végéig időpontok voltak írva.
~ Mamám, mire ennek a végére érek - mélyedtem bele, mikor ajtókopogásra lettem figyelmes.
- Megyek! - pattantam fel a székből. Minhyuk volt az.
- Hali - integetett.
- Gyere be. A tortáért jöttél?
- Nem, érted ...meg a tortáért - nevette el magát a saját szóviccén. - Kész a vacsi is, úgyhogy remélem még nem álltál neki főzni magadnak.
- Dehogy, még nem jutottam el odáig.
- Remek - mosolygott. - És mi jóval foglalatoskodtál? Ha nem tolakodás, persze.
- Dehogy is! A programjaitokat bújtam - fordultam az asztal felé. - De még nem jöttem rá, hogyan rendszerezzem úgy, hogy számomra is teljesen áttekinthető legyen.
- Hmm.. - töprengett. - Van egy üres füzeted?
- Igen - kotortam elő egyet a fiókból. - Tessék.
Az asztalhoz lépett, felkapott egy tollat, és elkezdett vonalakat húzkálni a füzetbe. Én felette állva néztem, mit is csinál. 7x7 részre osztotta a füzetet, egymás alá írta a napokat, felülre pedig a neveiket írta oszlopokba.
- Íme, ehhez mit szólsz?
- Vao - ámuldoztam. Jómagam is valami hasonlót akartam készíteni, de ő még annál is jobbat dobott össze alig egy perc alatt, mint amilyenen én vagy 5 percet töprengtem.
- Vacsi után majd szétírod a programokat - közben keresgélni kezdett a menetrendek közül, mígnem kiemelte közülük a sajátját. - Holnap reggel 9-kor táncpróba, este 7-kor fellépés az Ingikayoban. Akkor már 5-re ott kell lennünk - magyarázta.
- Miért érzem úgy magam, mintha te lennél az én felettesem?
- Te sem vagy az enyém - tette kezét a vállamra. - Munkatársak vagyunk, azaz egyenrangúak - mosolygott, mire én is automatikusan mosolyra húztam a számat. - Lassacskán belejössz, s akkor már te fogsz minket ugráltatni. Addig viszont úgy ugrálsz, ahogy mi fütyülünk.
- Ahogy ti fütyültök, mi? - emeltem fel az egyik szemöldökömet.
- Na jó, ezt talán nem kellett volna - harapta el az alsó ajkát.
- Inkább menjünk - tanácsoltam. - Vigyem a torát is, ugye?
- Igen, hozzad. Bemegyek elsőnek, majd nyitva hagyom az ajtót, te pedig egy icipicit később toppanj be, oké?
- Persze.
Kivettem a hűtőből a tortát, meggyújtottam rajta a gyertyákat majd lassan elindultunk a srácok lakása felé. Mindent úgy csináltam, ahogy Minhyuk mondta. Mielőtt beléptem volna, hirtelen sötétség támadt, csak a gyertyák fényétől láttam, mi van az orrom előtt.
- Boldog szü-li-na-pot... - kezdték el énekelni, majd én is csatlakoztam hozzájuk.
Changsub csak mosolygott. Jól sejtette, hogy készültek neki valamivel, de még így is sikerült meglepniük őt.
Gyertyafújás után mind leültek enni. Hyunsik nekem is kerített egy széket, így szűkösen, de mind a nyolcan elfértünk az asztalnál.
- Srácok - szólalt fel Eunkwang. - Evés előtt igyunk egyet a mi drága Changsubunkra - emelte poharát a magasba.
- De ha már itt tartunk - szólt Changsub miközben felálltunk. - Igyunk az új menedzserünkre is. Park Hyejin, megosztom veled a szülinapomat.
- Köszönöm - mosolyogtam, mint a tejbetök.
- Isten éltessen sokáig, Changsub - kiáltotta el magát Eunkwang. - És üdv ebben a dilis családban, Hyejin! - fordult felém, majd koccintottunk egyet.
Már épp a számhoz emeltem a poharat, mikor megéreztem, hogy soju van benne.
- Mi a baj? - kérdezte Ilhoon, mikor észrevette, hogy nem ittam meg a pohár tartalmát.
- Az az igazság, hogy én nem ihatok.
- Még egy pohárkával se? - meredt rám Sungjae.
- Ne-em - ráztam a fejem. - Állítólag nagyon rossz vége lesz, ha én iszok. - jutott eszembe Hanna meséje a legelső és egyben legutolsó alkalomról, mikor ittam.
- Ezt orvosolhatjuk - nyúlt az asztal alá Minhyuk, majd egy üveg kólát helyezett az asztalra. - Ebből nem lesz gond, ugye?
- Nem, dehogy - nevettem el magam, majd elvette tőlem a poharamat, a tartalmát a sajátjába öntötte, az enyémbe pedig öntött a kólából s visszaadta a kezembe.
- Nézzétek már, a kis alkoholistát - mutogatott feléje Sungjae.
- Vagy inkább Fekete lovag - javította ki őt Minhyuk.
- De nem kell ám.. - próbáltam ellenkezni, de Minhyuk megrázta a fejét.
- Nem lesz gond, bírom az alkoholt - mosolygott ismét s lehajtotta a pohár tartalmát.
Vacsora után már egész érdekes lett a hangulat. Sungjae és Changsub eléggé becsípett, így ők hangoskodtak a legtöbbet. Én felajánlkoztam, hogy segítek Ilhoonnak a mosogatásban. Lassan mind elkezdtek az alváshoz készülődni, ezért én sem maradtam aztán sokáig.
- Hé, használod a kakaotalkot? - kérdezte Ilhoon.
- Igen, de csak nagyritkán.
- Mostantól elég gyakran fogod. Itt a telefonod?
- Persze - töröltem meg a kezemet, majd előszedtem a készüléket a zsebemből.
Ilhoon lediktálta a telefonszámát, s bejelöltük egymást ismerősnek.
- Számcsere? - jött oda hozzánk Minhyuk a haját törölgetve. - Az enyém .. - majd ő is lediktálta a telefonszámát. - Csörgess meg, aztán majd kakaotalkon is visszaigazollak.
- Okés. De most már megyek, látom mind készülődtök aludni.
- Rendben, holnap találkozunk - integetett Minhyuk, míg be nem ért a hálószobájukba.
Már épp léptem ki az ajtón, mikor valaki megfogta a vállam.
Sungjae szemszöge:
~He? Ez meg mi? Vagyis ki? - pislogtam a közöttünk ülő Hyejin felé.
Olyan volt, mint egy angyal. Ahogy mosolygott, teljesen elbűvölt. És olyan kedves mindenkihez...
~Uhh, de forog a szoba - állapítottam meg, mikor felpillantottam az asztalról.
- Miért van ilyen meleg?
- Nincs is meleg, és ne ordibálj már! - kiáltott rám Changsub.
- Akkor te miért ordibálsz, hyung?
- Én nem ordibálok, te ordibálsz!
- Mindketten ordibáltok, úgyhogy kuss legyen! - jött oda Eunkwang.
- Hyung! - néztem el mellette, mikor megpillantottam Hyejint ahogy Ilhoonnal beszélget a konyhában. - Azok ketten mit csinálnak?
- Mégis mit, mosogatnak. Na menjetek mosakodni, aztán irány az ágy - utasított minket.
Hirtelen felálltam, ám vissza is huppantam a székre. Nagyon szédültem. Ahogy magam elé bámultam, egyfolytában Hyejint néztem.
~Mi ez? - kaptam a mellkasomhoz.
- Miért vagy ilyen hangos - szóltam rá hangosan.
- Te meg kihez beszélsz? - kérdezte Changsub, de nem válaszoltam.
Ismét felálltam, ezúttal picit lassabban. Elindultam a fürdőszoba felé, mikor észrevettem, hogy Hyejin épp távozni készül. Pislogtam egy párat, majd irányt váltottam, s odacsoszogtam mögé.
- Mi az? - kérdezte, mikor megfogtam a vállát. - Hé, Sungjae, válaszolj!
~Az az arc ... azok a szemek ... a hangja ...
- Noona, azt hiszem, van egy kis gond - szóltam végül.
- Gond? És mi lenne az?
- Az, hogy.. - pislantottam egy hosszút - ..beléd szerettem.
